Klinikai vizsgálatok

A NIF csoportban nem figyeltek meg új induratiót az IP csoporthoz képest (P=0,0150). Az IP csoportban tűtöréseket figyeltek meg, a NIF csoportban nem állt fenn kockázat. Az NFI csoportban a HbA1c alapértékhez viszonyított korrigált átlagos 0,55%-os csökkenése a 16. héten nem volt rosszabb, mint az IP csoportban mért 0,26%-os érték. Az inzulin NIF-fel történő beadása jobb biztonságossági profilt biztosíthat, mint az IP injekciók, mivel csökkenti a bőr karcolásait, induratióit, a fájdalmat, és nem áll fenn a tűtörés kockázata.

Bevezetés:

A 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek inzulinhasználatának aránya még mindig nagyon alacsony, és a kezelést gyakran viszonylag későn kezdik meg. Számos tényezőt találtak, amelyek befolyásolják az inzulinhasználat késleltetését, beleértve a tűktől való félelmet, az inzulininjekciók során fellépő pszichológiai zavarokat és az inzulininjekciók kellemetlenségeit, amelyek mind fontos okai voltak annak, hogy a betegek elutasították az inzulinkezelés megkezdését. Ezenkívül az injekciózási szövődmények, például a tűk hosszú távú újrahasználata okozta megkeményedések is befolyásolhatják az inzulinkezelés hatékonyságát azoknál a betegeknél, akik már használtak inzulint.

A tű nélküli inzulininjektort olyan cukorbetegek számára tervezték, akik félnek az injekcióktól, vagy vonakodnak elkezdeni az inzulinterápiát, amikor az egyértelműen indokolt. Ez a tanulmány a betegek elégedettségét és a tű nélküli inzulininjektorral, illetve a hagyományos inzulin tollal végzett injekciókkal való együttműködését értékelte 16 hétig kezelt 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél.

Mód:

Összesen 427, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő beteget vontak be egy többközpontú, prospektív, randomizált, nyílt vizsgálatba, akiket 1:1 arányban randomizáltak bazális inzulin vagy előkevert inzulin injekció beadására tűmentes injektoron keresztül, illetve hagyományos inzulin toll injekció formájában.

Eredmény:

A vizsgálatot befejező 412 betegnél az SF-36 kérdőív átlagos pontszámai szignifikánsan emelkedtek mind a tűmentes injektorral, mind a hagyományos inzulin tollal kezelt csoportban, a csoportok közötti együttműködés tekintetében nem volt szignifikáns különbség. A tűmentes injektor csoportba tartozó alanyok azonban a 16 hetes kezelés után szignifikánsan magasabb kezelési elégedettségi pontszámokat mutattak, mint a hagyományos inzulin tollal kezelt csoportban.

Összefoglalás:

Az SF-36 ezen eredményében nincs szignifikáns különbség az inzulint tollal és a tűmentes injekciós csoport között.

A tű nélküli inzulinbeadás nagyobb beteg-elégedettséghez és jobb kezelési együttműködéshez vezet.

Következtetés:

A tű nélküli injektor javította a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek életminőségét, és jelentősen fokozta az inzulinkezeléssel való elégedettségüket a hagyományos inzulin toll injekciókhoz képest.